Solitude

Hiába telt el azóta öt év. Még mindig rémálmaim vannak miatta. Van, hogy este arra ébredek, hogy az
Ő arcát látom magam előtt ahogy véresen fekszik az úttesten. Miattam. Miattam halt meg. Az Ő elmondása 
szerint az idő visszament a múltba, pont a baleset előtre. Ö nem akarta, hogy elmenjek arra az előadásra,
mert akkor meghalok. Nem hittem neki. Azt hittem, hogy csak egy flúgos aki szórakozik velem. Ezért elmentem. 
Amikor a zebrán mentem át, dudálást hallottam mögülem,hátrafordultam és megláttam Őt a földön. A véres és
élettelen arca belém égett. Miattam halt meg. A halála pillanatában jöttem rá,hogy tényleg ismertem, sőt szerettem. Emlékszem a saját halálomra! Öt év telt el és nem bírtam túltenni magam rajta. Azóta is keresem a módját, hogy visszahozhassam ahogy Ő engem. De nem találtam semmit. Nem tudom, hogy miért kellett visszajönnöm. Nem is értem. Belebolondulok az elmúlt megpróbáltatások emlékébe. A halálába, a rémálmokba, az eredménytelen öt évnyi kutatásba. Egyszerűen nem bírom. A halála hatodik évfordulójának éjszakáján, megtettem amit már rég meg kellett volna tennem. Így újra találkozhatok Vele. Most már úgy, hogy emlékszem is rá, minden közös pillanatra. A bátorságomat összeszedve, leléptem a járdáról, rá az úttestre. Utoljára egy kamion fényszóróit láttam, és hallottam ahogy rám dudál. De én már csak arra tudtam gondolni, hogy végre találkozhatunk. És ekkor elsötétült minden. Többé nem nyitottam ki a szemem, és az örök sötétségben elvesztem.

Ihlet forrás(IF): FTISLAND- Severely hunsub