Ahogy beléptek a házba, Kim Woo jelt adott, én meg a magassarkú cipőmben óvatosan lebukdácsoltam az emeletről. Nem vagyok hozzászokva az ilyen cipőkhöz, csoda, hogy nem estem orra. Ahogy leértem addig fogtam a lépcső korlátot amíg elég biztosnak nem éreztem a lábamat. Kim Woo fia megvárta amíg a szemébe nézek és csak azután mutatkozott be.
- Szia, Max vagyok. - mondta kissé mély és érdes hangján, közben pedig a kezét nyújtotta.
-Ööö... Jin vagyok. - hazudtam, és kezet fogtam vele. Hazudtam a nevemmel kapcsolatban, mert csak ez az egy dolog emlékeztetett a régi életemre, ha ezt is ismerik, nem lesz semmim ami emlékeztetne a múltamra. Amikor Kim Woo elment, Max viselkedése megváltozott. Ahogy becsukódott Kim Wo mögött az ajtó, Max vészjóslóan rám nézett és gyors léptekkel közeledett felém. Én ugyanolyan tempóval hátráltam, amíg a falnak nem ütköztem. Sokkos állapotban álltam a falhoz kuporodva, miközben ő már csak pár centire volt tőlem. Úgy éreztem magam mint egy sarokba szorított állat.Az arcunk könnyen áthidalható távolságra volt egymástól. Nyakamon éreztem lélegzetét.
- Oké, tisztázzuk a szabályokat.- mondta mélyen a szemembe nézve. - Nem arra a célokra foglak használni mint ahogy azt az apám eltervezte. Nem megyek bele a mocskos játékaiba, és nagyon remélem, hogy te sem akarsz. - nézett rám válaszra várva. Minden akaraterőmre szükségem volt, hogy nehogy pofon vágjam az előbbi megjegyzése miatt. Még hogy használni. Mi vagyok én? Tán valamiféle játékszer?
- Nem, semmi pénzért nem állnék össze egy ilyen alakkal. -mondtam gúnyosan, de a hangomból így is kihallatszott a düh.
- Hát nem úgy festesz mint aki csak teázgatni jött. - vágott vissza, és a nyomatosság kedvéért alaposan végigmért. Erre a beszólásra komolyan bepöccentem és teljes erőmből pofon vágtam. Max az arcához kapta a kezét, de legnagyobb döbbenetemre nem volt mérges. Visszafojtott mosollyal nézett a szemembe.
-Csak ennyire vagy képes, angyalom?- kérdezte szórakozottan. Ez az ember annyira kikészít!
- Nem, ezt ízelítőnek szántam, seggfej.-feleltem és a kényelmetlen cipőt levéve felszaladtam az emeletre. Fent átöltöztem egy sokkal kényelmesebb szerelésbe. Póló, farmer összeállítás, számomra maga a tökély. Amikor vissza lementem a konyhába, Max a pultnál ült egy könyvvel a kezében. De amint beléptem összecsukta a könyvet és kérdőn nézett rám.
- Csak szólni akartam, hogy megyek lefekszem.
- Ebben? Oké, nekem mindegy.- vont vállat majd újra kinyitotta a könyvet.
-Nem is zavarok tovább. - mondtam gúnyosan majd pukedliztem és felmentem a hálóba. Igazából meg leckéztetésnek szántam, azt, hogy az ő szobájában alszom. Bezártam a szoba ajtót majd a fürdőbe bementem és megengedtem a fürdővizet. Nagyon jól esett a meleg víz. Ahogy a vízben ültem újra megrohamoztak az emlékek De most olyan erővel, hogy eleredtek a könnyeim. Tudom, hogy nem old meg semmit az önsajnálat, de akkor is nagyon hiányzik a régi életem. Ebből elég! Gyorsan kiszálltam a vízből majd felkaptam egy pizsamát és a kézmosónál hideg vízzel megmostam az arcom. Visszamentem a hálóba majd bemásztam az ágyba. Sokkal kényelmesebb volt mint első látásra képzeltem. Ahogy leraktam a fejem szinte azonnal elaludtam.
Hatalmas dörömbölésre riadtam fel. Mi a franc lehet ez? Kikászálódtam az ágyból, majd kótyagos fejjel kinyitottam az ajtót.
- Mi va'?- kérdeztem két ásítás kíséretében.
- Mi a fenét képzelsz te magadról, hogy bezárkózol az ÉN hálószobámba?! -kezdett el üvöltözni velem Max. Már kezdtem volna becsukni az ajtót de nem engedte. Túl fáradt voltam a vitatkozáshoz ezért visszacsoszogtam az ágyhoz és arccal beledőltem. Majdnem vissza aludtam, de nem volt rá lehetőségem ugyanis Max a derekamnál fogva felkapott és kivitt az szobából. Hiába kapálóztam, nem engedett.Ahogy lerakott, betakart és még fél álmomban hallottam ahogy beszél hozzám, de abban már nem vagyok biztos, hogy mit mondott. Valamit a makacsságommal kapcsolatban, hogy szereti az akaratos lányokat, de az is lehet, hogy csak álmodtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése